Prológus

 

 

Fordította: Szilvi

 

Ez a pillanat valószínűleg egy szappanoperában is megállná a helyét. Úgy értem, egy női mosdóban álltam... menyasszonyi ruhában... egy nő vigyorgott rám, aki a férjemre áhítozott... miközben a volt pasim és a helyi seriff alig pár lábnyira tőlem vitatkoztak.

Nem mintha ennél furcsább dolgok nem történtek volna az életemben. Különösen az elmúlt egy évben. Elvégre nem mindennap történik meg, hogy az ember törvényes úton kötődik egy volt szeretőjéhez egy tartalék házassági egyezség részeként.

Mimire néztem. – Hamarosan újra beszélünk. – Az ajtó felé intettem a kezemmel.

A barna hajú nő még mindig vigyorogva, összefonta a karját, és egy kicsit megrántotta a fejét, amitől álláig érő fürtjei táncot lejtettek az arca körül.

– Inkább maradnék. Ez úgy néz ki, jó móka lesz.

Istenem, egyszer ki fogom nyírni ezt a ribancot!

Egyelőre visszatereltem a figyelmemet a két férfira, akik mélyen belemerültek a vitába. Egy seriffhelyettes nézte őket, és úgy tűnt, nem akar közbe avatkozni – nos, a legtöbb zsaru kerülte, hogy a férjemmel rossz viszonyba kerüljön, és ez a kis jelenet biztosan felbosszantaná.

– Csak azért vagyok itt, hogy feltegyek neki néhány kérdést, Grayden! – erősködött a seriff, nagy öklét a vaskos csípőjére téve. – Nincs szüksége ügyvéd jelenlétére! De ha mégis, te nem járhatnál el az ügyében – ez összeférhetetlenségnek minősülne, tekintve a közös múltatokat.

– Nem megyek el, Lowe! – bizonygatta Grayden, makacsul felfelé billentve az állát, miközben kihúzta magát teljes magasságába, néhány centivel a seriff fölé tornyosulva.

Elkeseredettség árasztotta el Lowe pufók arcát.

– Eszedbe jutott, hogy talán nem is akarja, hogy itt legyél? Azt kell mondanom, figyelembe véve, ahogyan alakultak a dolgok kettőtök között, nem hibáztatnám, ha nem akarná.

Grayden mogyoróbarna szemében túl gyorsan villant fel egy érzelem ahhoz, hogy felismerjem.

– Ha azzal próbálod manipulálni Addisont, hogy követelje, hogy menjek el, nem fog működni. Tisztában van vele, hogy nem beszélhet egy jogi képviselő jelenléte nélkül.

– Ahogy már mondtam, nincs rá szüksége – csak fel akarok tenni neki néhány kérdést!

– Csak rajta! – invitálta Grayden, a hangja éppoly sima volt, mint a hátrasimított rövid barna haja. – De én itt leszek, amíg megteszed ezt.

Lowe tekintete összeszűkült. – Mit gondolsz, mit fog érezni az unokahúgom, amikor meghallja, hogy egy olyan nő védelmére keltél, akit gyűlöl? Számítanak neked egyáltalán Felicity érzései?

– Nem fogsz bűntudatot ébreszteni bennem, hogy kisétáljak innen!

– Egyszer már hátat fordítottál Addisonnak. Mi a különbség?

Ó, övön aluli ütés. De pontos. Egyszer fájt volna, ha emlékeztetnek rá, hogy Grayden megszegte minden nekem tett ígéretét, amikor visszatért a volt feleségéhez. De most? Most úgy tudtam rá gondolni, hogy nem éreztem semmit – sem megbánást, sem szomorúságot, sem haragot.

Lowe szipogott. – Vajon kit is védelmezel valójában? Őt, vagy Dax Merciert? Attól félsz, hogy a nő kiszivárogtat valamit a haverodról, ami miatt börtönbe kerül, ahová való?

Grayden tekintete a seriff kezében tartott kartonmappára siklott. – Nem tudhatod, hogy Daxnek van-e ehhez bármi köze!

– Minden tekintetben rá vall! – Lowe elfordult, és elővett valamit az aktából. Egy fényképet, állapítottam meg, amikor felemelte.

A fenébe! A képen látható fickót kurvára megverték.

– Mondja, Mrs. Mercier, mit érezne, ha valaki ezt tette volna valamelyik szerettével? – kérdezte Lowe. – Mit gondol, mit érez a családja? Tényleg úgy gondolja, hogy a férje megúszhatja ezt?

Én azt gondoltam, hogy a fickó saját magának köszönheti ezt.

– Az áldozat ujjal mutatott Daxre, mint tettesre? – szakította félbe Grayden.

Lowe arca megfeszült. – Nem! – Leeresztette a karját az oldala mellé. – Azt állítja, hogy nem emlékszik semmire. De a félelem tartja őt csendben. – Lowe felém billentette a fejét. – Ez az, ami önt is hallgatásra kényszeríti? Vagy egyszerűen csak nem érdekli?

Semleges arckifejezéssel bámultam vissza rá, őszintén azon tűnődve, vajon tényleg azt hiszi-e, hogy ki fogom fecsegni.

– Az igazságszolgáltatás akadályozása súlyos bűncselekmény, tudja – figyelmeztetett Lowe.

– Ahogy a rendőrség idejének pazarlása is – vágott közbe Grayden. – Lényegében ez az, amit te... – elhallgatott, amikor az ajtó nyikorogva kinyílt.

Egy magas, öltönyös, ismerős alak lépett be. Egy személy, aki sok kalapot viselt, aki sok minden volt – vállalkozó. Üzletember. Bűnöző. Védelmező. Bosszúálló.

Dax Mercier. Más néven, a férjem.

És egy férfi, aki mindig is csak egy nőt szeretett – és talán mindig is csak egy nőt fog szeretni. Egy nőt, aki nem én voltam. Szóval nagy szívás volt, hogy amikor róla volt szó, olyan mélyen beleestem a Sz-gödörbe, hogy soha nem találok ki onnan.

Eltérő színű szemeinek tekintete haragtól csillogóan rám szegeződött, majd gyorsan végigsiklott rajtam tetőtől talpig. Meggyőződve arról, hogy jól vagyok, a helyiség többi részét fürkészte. A szeme röviden összeszűkült Mimire – akinek elillant a vigyora – majd egy ragadozó fókuszával Lowe-ra irányult.

Dax hűvösen felvonta a szemöldökét. – Elmondanád, miért zaklatod a feleségemet? – kérdezte, halálos hangsúllyal az egyébként bársonyos hangjában.

A seriff megfeszítette széles vállát. – Egy bűncselekmény miatt kihallgatni őt nem számít zaklatásnak. – Ismét felemelte a fényképet.

Dax arckifejezése a legkevésbé sem változott, miközben a képet tanulmányozta. Aztán közömbösen nézett a seriffre.

Lowe szája összeszorult. – Ha nem személyesen csináltad, akkor az egyik embereddel csináltattad! – erősködött. – Akárhogy is, te vagy a felelős!

Grayden megköszörülte a torkát. – Te magad mondtad, hogy az áldozat nem nevezett meg senkit. Nincs bizonyítékod arra, hogy Mr. Merc...

– Nincs szükségem bizonyítékra! – csattant fel a seriff. – Ez bűzlik Daxtől. Bosszút akart állni, és meg is kapta. Ez a szokása.

Dax arckifejezése még mindig kifürkészhetetlen volt, és a seriffhelyettesre nézett. – Most már elmehet!

Majdnem felhorkantam, ahogy a helyettes készségesen elindult az ajtó felé.

Lowe viszont kidüllesztette az állát. – Nem dobhatsz ki! Még nem fejeztem be a kihallgatást...

– Ha pusztán egy rendőrségi ügy kivizsgálásáról lenne szó, nem itt kerested volna fel Addisont, egy olyan rendezvényen, amelyet ő vezet – mondta Dax, és a szavaiba némi felindultság vegyült. – Itt arra használod a tekintélyedet, hogy megrángasd a láncát, és problémákat okozz a cégének! Egyszerű. És ezt nem fogom eltűrni!

Lowe orrcimpái kitágultak. – Te nem állsz a törvények felett, Mercier, te...

– Gyorsan veszítem a türelmemet veled szemben – fejezte be Dax, és az arca megkeményedett. – Tényleg nem akarod tovább erőltetni! Hacsak nem akarod, hogy bizonyos dolgok kiderüljenek rólad. A feleségedet talán érdekelné, ha megtudná, hogy a szombati pókerestjeid valójában nem is pókerestek, bár némi „bökdösés” azért előfordul.

Látva, ahogy Lowe arca elvörösödik, elmosolyodtam magamban. Számíthatott volna rá, hogy Dax, aki fontosnak tartotta, hogy kiszagolja ellenfelei titkait, tud valamit róla.

– Még mindig itt vagy! Nehezen értem, hogy miért. – Dax összeszorította az ajkát. – Talán jobban örülnél, ha itt és most felhívnám a feleséged.

Irgalmatlanul mogorva arckifejezéssel, Lowe egy ujjal a férjem irányába bökött. – Ennek még nincs vége!

– Akkor a házasságodnak hamarosan az lesz – mondta Dax tárgyilagosan.

Lowe káromkodva kiviharzott.

Grayden elgyötört pillantást vetett rám, majd Mimihez fordult. – Gyere, menjünk!

A lány figyelmen kívül hagyta, idegesen megnyalta az ajkát, és Daxre szegezte a tekintetét. – Tudok az egyességről!

– Tényleg. – Dax nem kérdésként fogalmazta meg. Inkább egy unott kijelentés volt. Elindult felém, a tekintete az arcomat fürkészte. – Jól vagy?

Levettem a fejhallgatómat, és felsóhajtottam. – Igen. Csak bosszús vagyok.

– Fogalmam sincs, miért viselkedtél ilyen titokzatosan ahelyett, hogy egyszerűen csak elmondtad volna az egyességet – mondta neki Mimi. – Barátok vagyunk. Gyakorlatilag családtagok.

Felhorkantam. Ha a körülmények másképp alakultak volna, Dax egy nap talán a sógora lett volna, de ő nem családtagként tekintett rá. Ezt mindannyian tudtuk.

– Mimi – vágott közbe Grayden –, ideje indulni!

Megint teljesen figyelmen kívül hagyta a férfit.

– Csináltál már néhány őrültséget, Dax – mondta vigyorogva, és hitetlenkedve ingatva a fejét –, de elvenni egy nőt, akit gyakorlatilag tartalékba helyeztél? Ez hibbantság!

Kovakő feketére változó szemekkel, Dax egy haragos pillantást villantott a nőre. – Az a hibbantság, hogy ide mertél jönni! Tudod, hogy távol kellene tartanod magad Addisontól. Mégis itt vagy.

A szemét forgatta. – Szóval szerzett egy-két bibit, amit a múltkori beszélgetésünkkor mondtam. Nem nagy ügy!

Mintha az, amit mondott, semmiség lett volna? Hihetetlen.

Dax tekintete jegesre fagyott. – Ne próbáld elbagatellizálni, amit tettél! – A szavak halkan hangzottak el. Mélyek. Csöpögtek a dühtől. – Amit mondtál, az talán tönkretette a házasságomat!

– Ez nem egy házasság – vicsorogta a nő. – Megállapodást kötöttél, és betartottad. Ennyi! – Szipogva elfordította a tekintetét. – Valami ilyesmit kellett volna sejtenem, tényleg. Egy érzelemmentes szövetség persze nagyon is megfelelne neked.

– Mimi! – vágott közbe Grayden, könyörgéssel a szemében. – Ne tedd ezt! Csak sétáljunk ki innen!

– Miért? – követelte a lány, és a férfi felé pördült. – Miért kellene csendben maradnom? Miért akarsz elmenni, amikor mindketten tudjuk, hogy ugyanúgy utálod ezt a helyzetet, mint én? Egy kurva pillanat alatt visszafogadnád őt, ha...

– Elég! – préselte ki magából Dax, és kissé érzéketlen pillantását a nőre szegezte. – Kifelé! Mindketten!

Mimi ökölbe szorítva a kezét, visszafordult hozzá. – De én... – Elhallgatott, amikor Dax a levegőbe emelte a kezét.

– Nem akarom hallani! – erősködött Dax. – Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani bármiről is! Hivatalosan is elértem a határaimat, ami téged illet, és azt akarom, hogy tűnj el az életemből!

Mimi elsápadt. – Ezt nem gondolod komolyan – zihálta.

– Adtam neked esélyt. Túl sok esélyt. Az én hibám volt, és ezt Addisonnal fizettetted meg. Többé már nem. Végeztem veled!

Lassan hátratántorodott, arckifejezése sebzett volt. – Hogy mondhatsz ilyet nekem?

– Nagyon könnyen! Könnyűvé tetted, amikor elkezdtél szórakozni a feleségemmel!

– Mintha az a gyűrű, amit visel, jelentene bármit is – csúfolódott Mimi, a szavak tiszta gúnyt sugároztak. – Nem jelent neked semmit, csak egy tartalék tervet.

– Ebben tévedsz!

– Baromság – gúnyolódott a nő.

– Nem baromság – mondta Dax komolyan. – Tiszta igazság.

Mimi egy ugyanmár pillantást vetett rá. – Ha holnap elhagyna téged, az még csak egy ping sem lenne a radarodon.

– Addison nem megy sehova! Soha! Nem engedném meg!

– Ó, kérlek! Téged a legkevésbé sem zavar, ha egy nő elmegy. Lehet, hogy ezt a nőt elvetted, de nem azért tetted, mert törődsz vele!

Igen, aú! Nem mintha tévedett volna, sajnos.

– Az egyetlen nő, akivel igazán törődsz, és akivel valaha is törődni fogsz, az Gracie – tette hozzá Mimi, keserűséggel fűszerezve minden egyes szótagot. – Senki sem fog közelébe kerülni annak, hogy annyira fontos legyen neked, mint ő!

– Egyszer valamikor régen – kezdte Dax –, egyetértettem volna veled. De most már nem.

Megfeszültem. Hé, hűha!

Mimi néhány pillanatig csak bámult rá. – Te... Mit mondtál az előbb?

Ez volt az én kérdésem is.

Dax nem ismételte meg magát. Tartotta a nő tekintetét, a sajátját józanul és szemrebbenés nélkül. A szemek mélyén lévő határozottságtól felgyorsult a pulzusom.

Gyenge, ideges kuncogás röppent ki Mimiből.

– Igaz – mondta vontatottan, tele szkepticizmussal.

Dax továbbra sem szólt egy szót sem, hagyta, hogy rendíthetetlen arckifejezése beszéljen helyette.

A halvány szórakozás kezdett eltűnni a nő arcáról. Gúnyos mosolyt erőltetett magára, de az is gyorsan lehervadt.

– Nem veszem be, hogy bármit is jelentene neked!

– Pedig kellene – mondta neki a férfi. – Tény, hogy ő a legjobb dolog, ami valaha történt velem.

Szinte csak bámultam rá, a szívem olyan erősen csapódott a bordáimhoz, hogy csodálkoztam, hogy a csontok nem recsegtek tiltakozásul.

Mimi arcára kiült a döbbenet, és újabb lépést tett hátra.

– Nem – krákogta határozottan. – Nem hiszem el!

Dax közömbösen megvonta a vállát. – Ettől még nem lesz valótlan.

A lány keményen és gyorsan megrázta a fejét. – Hazudsz! – Rám szegezte mániákus tekintetét. – Csak azért mondja mindezt, hogy megbántson, igaz?

Uh... nagyon is lehetséges, ha jobban belegondolok. Elvégre valószínűleg végleg eltűnne, ha meg tudná győzni az állításairól. Daxnek nem igazán volt gondja azzal, hogy megtévesszen, ha ezzel elérte, amit akart.

– Ennyi az egész, ugye? – noszogatott a lány.

Az alsó ajkamba fúrva a fogaimat, felé villantottam a tekintetem. Nem engem nézett. Vagy a lányt. A figyelme a tárgyon volt, amit simán kihúzott a zsebéből.

Felemelte, hogy a lány láthassa. – Talán ez megválaszolja a kérdésedet.