9. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

 

 

Fordította: Szilvi

 

Másnap reggel, miután a csapatom befejezte az eljegyzési gyűrűm felett való gügyögést, mintha egy újszülött kiscica lenne, az irodámba mentem.

Sabrina ragyogó mosollyal követett. – Ez az egyik legcsodálatosabb gyűrű, amit valaha láttam. A fickó nem viccel, mi?

– Nem. Hála annak a sok esküvőnek, aminek a megszervezésében segítettünk, eleget tudok a gyűrűkről ahhoz, hogy tudjam, ez egyáltalán nem volt olcsó. – Kivettem a laptopomat a táskámból, majd az asztalomra tettem. – Mégis, ez nem fog nagyot apasztani a bankszámláján. – Egy olyan valakinek, mint ő, zsebpénznek minősül.

– Azért nem kellett volna ennyi pénzt költenie rád. Gondolom, az volt a szándéka, hogy kinyilvánítsa, hogy valóban igényt tart rád, és komolyan veszi a dolgot. Úgy értem, az emberek könnyen azt feltételezhetnék, hogy mivel mindketten ragaszkodtok az egyezséghez, nem tekint téged igazi feleségének. Ez a gyűrű mást mond.

Valóban így volt, hiszen...

– Ő nem csinálna valamit csak a látszat kedvéért. – Dax nem venne nekem drága gyűrűt csak azért, mert ezt várják el tőle. Nem érdekelte, hogy mások mit várnak el tőle.

Sabrina összefonta a karját. – És most mi lesz?

– Most, a te és a csapatunk többi tagjának segítségével megtervezem az esküvőt. – Miután letettem a telefonomat az asztalomra, a laptoptáskámat és a kézitáskámat is a fal mellé támasztottam. – Nincs sok időnk, hogy összerakjuk.

– Megoldjuk! Egy júliusi esküvőhöz általában nehézkes lenne ilyen rövid időn belül helyszínt foglalni. De rengeteg olyan kapcsolatunk van, akik elég jóban vannak veled ahhoz, hogy szívesen részt vegyenek a nagy napod megvalósításában, még ha ez azt is jelenti, hogy a szokásosnál gyorsabban kell dolgoznunk.

– Remélhetőleg. Néhányuknak már mi is megtettük ugyanezt a múltban.

– Nem tudom elképzelni, hogy ne viszonoznák a szívességet. És amúgy sem tudom elképzelni, hogy sok cég utasítaná vissza a lehetőséget, hogy valamilyen szerepet vállaljon Dax Mercier esküvőjén, különösen, ha a menyasszonya Dane Davenport lánya. Ha ez azt jelenti, hogy néhány dolgot át kell rendezniük, akkor meg fogják tenni.

– Szorítsunk érte.

Széttárta a karját, és oldalra billentette a fejét.

– El fogod mondani a családodon kívüli embereknek is az egyezséget, vagy hagyod, hogy azt feltételezzék, hogy te és Dax titokban randiztatok?

– Az utóbbi. Ez amúgy sem tartozik senkire, csak rám és rá.

– Ez igaz! – Összedörzsölte a kezét. – Azt hiszem, minél előbb el kellene kezdenünk az esküvő részleteit intézni. Már nagyon várom!

– Először is, egy kávé. – Bekapcsoltam a gépet, majd elővettem két bögrét a fölötte lévő szekrényből. – Már felhívtam az ügyvédemet. Készíteni fog egy házassági szerződést.

– Okos – mondta elismerően megbillentve az állát, és elfoglalta a székemmel szemben lévő széket. – Gondoltam, hogy így teszel.

– Alicia és Harri kiválasztják a koszorúslányruhákat, így eggyel kevesebb dologban kell döntenem.

– Majd én választok magamnak, ha neked megfelel – így még egy dologgal kevesebben kell gondolkodnod. – Beleegyező bólintásomra Sabrina folytatta: – Nem igazán tudom elhinni, hogy férjhez mész. – Lágy mosoly jelent meg az arcán. – Mit tervezel a nászútra?

– Nem tett említést róla, úgyhogy kétlem, hogy lesz. Legalábbis még nem. – Az íróasztalomhoz mentem, és bekapcsoltam a laptopomat. – Mindketten szuper elfoglalt emberek vagyunk. Nem tudnék csak úgy elutazni pár hétre, amikor annyi esemény van beütemezve. Így is elég nehéz lesz bepréselni az esküvőt.

Összehúzódott a szemöldöke. – Azért egy nászút mindenkinek járna!

– Talán majd az év későbbi szakaszában lesz egy, vagy valami ilyesmi. Ez tényleg nem az első számú prioritásom. – Miután mindkét kávét elkészítettem, a gőzölgő csészéket az asztali alátétekre helyeztem. – Gyerünk, lássunk munkához... – Elhallgattam, amikor csörögni kezdett a telefonom. A mobilom képernyőjére pillantva nagyot sóhajtottam, és megdörzsöltem az arcomat.

– Mi az?

Bosszúság zúgott a véremben, leültem, és közelebb húztam a székemet az íróasztalhoz. – Grayden az. Ma reggel már harmadszor próbál hívni. Nem vettem fel.

Az orrát ráncolta. – Mit akarhat?

– Nem tudom biztosan, de... Dax hallott a parkolótábla összefirkálásáról, és tegnap este rákérdezett. Mondtam, hogy Blaise volt az, és elmagyaráztam neki, hogy a fiú és Felicity milyen problémásak tudnak lenni. Dax azt mondta, figyelmezteti őket, hogy jobb, ha békén hagynak, majd pedig tájékoztatja a személyes helyzetünkről. Ahogy őt ismerem, nem késlekedett ezzel.

– Á, szóval jó eséllyel Grayden most már tudja, hogy Dax jegyese vagy, mivel Felicity ezt biztosan továbbadná?

– Igen. – A feszültség legördült a vállamról, amikor a telefon végre abbahagyta a csörgést.

– Ez megmagyarázná, miért akar veled beszélni. Ha én Grayden lennék, nekem is lennének kérdéseim hozzád. És nem örülnék, ha hallanám, hogy egy másik férfi gyűrűjét viseled. Valószínűleg forrong, nem is beszélve arról, hogy csordultig van féltékenységgel.

Fintorogva ráncoltam a homlokomat. – Szerintem inkább zavarodott, mint bármi más.

Felhorkant. – Lehet, hogy kibékült Felicityvel, de semmiképpen sincs túl rajtad. Ezt utálni fogja.

– Talán. – Egy másik nő talán örvendezne az ötleten, de az, hogy féltékenynek látom, nem csillapította az egómat. Egyszerűen csak bosszantott, mert lemondott arról a jogáról, hogy ilyen féltékenységet érezzen, amikor elsétált.

Sabrina felemelte a bögréjét, és fújni kezdte a benne lévő italát.

– Kétlem, hogy abbahagyná a hívogatást. Ezután az sms-ek következnek. El akarja majd mondani a magáét.

Igaz, gondoltam, és az alsó ajkamba haraptam. Talán az lenne a legjobb, ha letiltanám a számát.

– Személy szerint, bár megértem, hogy eddig miért nem akartad megtenni, szerintem egyszerűen csak blokkolnod kellene a számát.

Összeszűkített szemmel néztem rá.

– Nem emberi vagy, ebben biztos vagyok – nem érdekel, mit mondasz!

– Ez azt jelenti, hogy megint olvastam a gondolataidban? Eszedbe jutott már, hogy lehet, hogy fordítva van, és csak én mondom ki először a szavakat?

– Nem! – Megragadtam a telefonomat, és gyorsan letiltottam Grayden számát. – Tessék! Kész. Hadd válaszoljak néhány e-mailre, aztán nekiláthatunk az esküvő megszervezésének.

 

∞∞∞

 

Később a nap folyamán kiszálltam a kocsimból, és megpillantottam Jensont, aki a bejárati ablakánál állt, és a telefonjába beszélt. A görény nem a szokásos nyálas vigyorával nézett rám, csupán udvariasan biccentett, és megfordult. Huh. Ez volt az első alkalom.

Csak arra tudtam gondolni, hogy Dax megtette, amit mondott, és „váltott néhány szót” Jensonnal. Vagy ez, vagy a görény egyszerűen csak óvakodott attól, hogy újra zaklasson, amikor Dax megjelenése a lakásomon nyilvánvalóvá tette, hogy valamiféle társak vagyunk.

Mivel Sabrina és én rengeteget telefonáltunk, hogy utána járjunk, milyen cégek vehetnek részt az esküvő lebonyolításában, rengeteg ember tudott már a Daxszel való eljegyzésemről. Nem kellett sokáig várni, hogy a hír elterjedjen Redwaterben.

Miután bezártam a kocsimat, a bejárati ajtó felé sétáltam, és azon gondolkodtam, mit vegyek fel a Daxszel való közelgő vacsorához. Valószínűleg valami...

Cipők koppantak a járdához mögöttem.

– Addie?

Megálltam. Basszus, nem, nem volt itt.

Nagyon lassan megfordultam. A bosszúság felkorbácsolta a bőrömet, és kitágultak az orrlyukaim. Ó, igen, itt volt.

Grayden néhány lábnyira megállt tőlem, karcsú teste megfeszült, mogyoróbarna szemei tompák voltak, ajkai lapos vonallá préselődtek. Valamikor a látványától reflexszerűen mosolyra görbült a szám, és a szívem bukfencet vetett. Azoknak az időknek vége.

Ökölbe szorítottam a kezem. – Nem kéne itt lenned! – A kocsijának nyoma sem volt, ami azt jelentette, hogy valószínűleg máshol parkolt, hogy senki ne lássa a házam előtt.

Beletúrt rövid barna hajába. – Beszélnünk kell!

– Nem, nem, nem kell. – Ismét a bejárati ajtó felé vettem az irányt.

– Tudnom kell, hogy igaz-e, amit hallottam – mondta, miközben utolért. – Nem fogom elhinni, hacsak nem tőled hallom!

Sziszegve megpördültem, hogy szembenézzek vele.

– Nem bukkanhatsz fel csak úgy itt! Megegyeztünk, hogy távolságot tartunk egymástól. Emlékszel?

– Nem volt más választásom, minthogy eljöjjek, letiltottad a számomat.

– Mert nem akarok veled beszélni. – Nyilvánvalóan.

Megrándult a szeme. – És nem hibáztatlak, de tudnom kell, hogy Dax Mercier átverte-e Felicityt, amikor azt mondta neki, hogy te vagy az istenverte menyasszonya. Komolyan hozzá fogsz menni feleségül?

Magasra emelt fejjel álltam. – Igen, hozzá fogok menni.

– Most biztos csak hülyéskedsz velem! – Összevonta a szemöldökét. – Miért, Addie? Miért tennél ilyet?

– Mert ezt akarom!

– De miért? – Felemelte a kezét. – Ti nem jártatok. Semmi közötök nem volt egymáshoz.

– És ezt te honnan tudod?

Összeszorultak az ajkai. – Szóval, mi van, ti ketten sunnyogtatok, titokban találkozgattatok... és most hirtelen eljegyeztétek egymást? Jegyese lettél valakinek, akivel nem járhattál pár hónapnál tovább?

– Nos...

– Ennek semmi értelme! Hacsak nem azt akarod mondani, hogy mindketten mély érzéseket tápláltatok egymás iránt az elmúlt években? Ezt akarod mondani?

Ha azt hitte, hogy majd itt fogok állni, és igazolom magam előtte, akkor rossz lovon ült. Összefontam a karomat.

– Az ég szerelmére, nem tudok rájönni, miért gondolod, hogy meg kell magyaráznom neked bármelyik döntésemet!

– Nem kíváncsiskodom, hanem aggódom érted!

– Nincs szükségem az aggodalmadra! Most pedig kérlek, menj el!

– De...

– Szépen kértem – préseltem ki.

Összepréselte az ajkait. – Csak segíts megérteni! Te nem olyan ember vagy, aki hozzámegy valakihez, akivel csak rövid ideje találkozgat. Ő sem olyan – elég jól ismerem Daxet ahhoz, hogy ebben biztos legyek. Amit te csinálsz... nem értem.

– Nem szükséges, hogy megértsd. Ez az én életem, az én dolgom, Dax dolga. Nem a tiéd.

Elkáromkodta magát az orra alatt. – Az én helyemben nem tennéd fel ugyanezeket a kérdéseket?

– Talán. De egy pillanatig sem gondolnám, hogy jogom lenne feltenni őket.

Lehunyta a szemét, és a szájához emelte a kezét.

– Felicity úgy gondolja... – Hagyta elakadni a mondatot, leeresztette a karját, és a szemembe nézett. – Azt hiszi, azért csinálod ezt, hogy felhívd magadra a figyelmemet. Hogy féltékennyé tegyél. Hogy fájdalmat okozz nekem.

Mozdulatlanná merevedtem. – Te is ezt gondolod?

– Nem. Te nem olyan ember vagy, aki játszadozik. De mi másért tennéd ezt?

– Úgy tűnik, nem érted, hogy nem áll szándékomban magyarázkodni neked. – A koncepció nem rakétatudomány volt.

Grimaszolva emelte fel a tenyerét a béke egyetemes gesztusaként.

– Tudom, hogy most pöcsnek tűnök, de nem szándékosan. Nem bosszantani akarlak! Nem vagyok azon a véleményen, hogy tartozol nekem bármivel. Csak... a bakancslistád ugrott be a fejembe. A tevékenységek listáján, amit még meg akartál tenni a halálod előtt, szerepelt a férjhez menés is.

Rám tört a felismerés, és nehéz sóhajjal elfordítottam a tekintetem.

– Amikor hallottam, hogy nemcsak a jegyese lettél Daxnek, hanem kurvára hamarosan hozzá is mész, teljesen váratlanul – belemarkolt egy csomó hajába, és felemelte a vállát –, pánikba estem, oké!? Kérlek, mondd, hogy nem erről van szó!

Ó, ez az idióta!

– Nem haldoklom. – Amikor csak bámult rám kétkedő arckifejezéssel, hozzátettem: – Tényleg.

Megkönnyebbülés villant a szemében, és egy hosszú sóhaj szakadt ki belőle. – Ha nem erről van szó... Nem tudok erre rájönni – mondta, most már sokkal nyugodtabban. – Ugye, neked és Daxnek nincs mindkettőtöknek idő előtti kapuzárási pánikja?

Elfintorodtam. – Ha ilyenem lenne, akkor valami sokkal kreatívabbat csinálnék. Például vennék egy lámát, és elkezdenék tündérnek öltözni, vagy ilyesmi.

Egy aprócska, szórakozó kuncogást adott ki.

– Igen. Igen, ahogy ismerlek téged, megtennéd. – Lenézett a kezemre, és megvonaglott a torka. – Szép gyűrű – mondta egy halvány remegéssel a hangjában.

Behajlítottam az ujjaimat. – Igen.

– Fehér arany?

Bólintottam.

Fakó, remegő mosolyt villantott rám. – Pont, amilyet akartál.

Amikor a jövőre vonatkozó terveinkről beszélgettünk, leírtam neki álmaim eljegyzési gyűrűjét. Ígérettel teli mosolyt villantott rám, majd a leglágyabb, legédesebb csókot nyomta a számra. Körülbelül egy héttel később visszasunnyogott Felicityhez.

A zsanérok megnyikordultak, amikor kinyílt a bejárati ajtó.

Alicia meglepetten pislogott ránk. – Ó! Szia! – A homloka ráncba szaladt, ahogy Graydenre koncentrált, és éreztem, hogy épp le akarja hordani a feketeföldig.

Nem akartam jelenetet, ezért gyorsan visszatereltem rá a tekintetem. – Most már menned kéne!

Egy lépést elhátrált, és beszívta az ajkát. – Igen. Olyan dolgokat fogok mondani, amiket nem kellene, ha tovább maradok. – Kezdett elfordulni, de aztán megállt. – Nem tudom, miért teszed, amit teszel, de... ő egy szerencsés fickó. – Azzal Grayden lesétált a felhajtón.

Nem vesztegettem az időt, és elsiettem Alicia mellett, aki becsukta az ajtót, majd alaposan tanulmányozta az arcomat, és megkérdezte: – Minden rendben?

A mellkasom megemelkedett, ahogy nagy levegőt vettem. – Rendben.

– Mi a fenét keresett itt ez a bolond?

– Felicitytől hallott az eljegyzésről, aki Daxtől hallott róla. Grayden természetesen összezavarodott, és remélte, hogy megmagyarázom.

Alicia a homlokát ráncolta. – Semmi köze hozzá, hogy mit csinálsz.

– Nagyjából ezt mondtam én is. Mint mindenki másnak is, akinek nem áll szándékomban beszélni az egyezségről, hagyom, hogy a saját következtetéseit vonja le. – Az egyik kezemet a csípőmre tettem, a másikkal pedig megdörzsöltem az arcom.

– Hülyeség volt tőle, hogy idejött. Felicitynek vannak barátai errefelé. Ha látták őt, elmondják neki, és ő majd őrjöngeni fog a fickóval. – Talán még az enyémmel is, bár szeretném azt hinni, hogy túlságosan fél Daxtől ahhoz, hogy meg merje tenni.

– Miért nem hívott fel egyszerűen?

– Megpróbált. De nem vettem fel. Aztán letiltottam a számát.

– Ami egyértelműen azt az üzenetet közvetítette, hogy nem akarsz beszélni vele. De nem igazán lep meg, hogy nem hagyta, hogy ez visszatartsa – nem tartja tiszteletben a „ne lépj kapcsolatba” kívánságodat. – Szipogva keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Ha tudja, mi a jó neki, akkor mostantól távol tartja magát. Daxnek nem fog tetszeni a menyasszonya exének felbukkanása.

– Ha már Daxről beszélünk... át kell öltöznöm. Ma este vele vacsorázom. És körbevezet a vélhetőleg leendő új otthonomban.

– Az itteni villák fantasztikusak, úgyhogy valószínűleg tetszeni fog.

– Majd meglátjuk.